Q(f): Volt egy másik idősebb gyakorló. Elmúlt 80 éves. Egyszer elhagyta a testét és a Mennybe ment. Olyan szép volt odafenn, hogy nem akart lejönni. Akkor voltak ott fenn Buddhák és Boddhiszattvák. Az egyik Bodhiszattva azt mondta neki: “Most le kell menned. A földi emberek nagyon szenvednek. Nem jött el az időd, hogy itt élj.” Ezt hallván olyan csalódott volt, hogy könnyekben tört ki. Látván a Menny szépségét tényleg vonakodott lejönni. Azt mondta: “Olyan öreg vagyok, mégis azt kéred, hogy menjek le. Mit tudok én tenni?” A Bodhiszattva ott fenn azt mondta: “Le kell menned. Még van egy küldetésed, hogy megments tízezer embert.”
Mester: Hű!
Q(f): Annyira elkeseredett, hogy sírt, miközben arra gondolt: “Olyan öreg vagyok. Elmúltam 80 éves, és nem tudok jól járni. Hogyan tudok én másokat megmenteni?” Egyre sírt elkeseredésében.
Akkor a közelben egy másik személy azt mondta, “Hát, ha nem tudod őket megmenteni egyenként, akkor kereshetsz valakit, akinek Wan (tízezer) a vezetékneve, és mentsd meg őt.” Mikor meghallotta e szavakat, ránézett arra a személyre, aki nagyon jóságos és bájos volt. Aztán azt mondta: “Jól van, jó. Lemegyek, keresek valakit, akit Wannak hívnak és megmentem.”
Azután azonnal lejött és tényleg talált valakit, akinek Wan (tízezer) volt a vezetékneve. Egy húsos éttermet vezetett. A nővér megtérítette, és ő bezárta a húsos éttermet. Azután a Bodhiszattva tudatta vele, hogy 8 órakor meg fog halni, hétfőn reggel. Összegyűjtötte az egész családját, fiaival, lányaival együtt.
A vő, aki húséttermet vezetett, utoljára érkezett. Akkor megtalálta az anyósát egy pódiumon meditálva. Keresztbe tett lábbal meditált. Látta az anyósát és észrevette, hogy a bölcsességszemén egy ragyogó arany lótuszvirág volt. A virág fényhullámokat sugárzott. (Hű!) A vő azt mondta: “Mama mindig mondja, hogy ne vezessem a húséttermet. Vannak Buddhák és Bodhiszattvák. Most már elhiszem. Holnap bezárom az éttermet.” Így hát másnap még egy húsétterem bezárt. Azután az idős gyakorló nagyon békésen távozott.
Mester: Hű.
Q(f): Van egy harmadik idős gyakorló. A hetvenes éveiben jár. Egyszer, amikor az ágyban ült, a lelke hirtelen a Nyugati Mennyországba ment. A “Nyolc érdem vize” előtt állt, de nem tudott bemenni. Látta, hogy a Nyugati Menny nagyon szép. Így megkérdezte a mellette lévő Bodhiszattvát “Hé, beengednél, hogy vessek egy pillantást?” A Bodhiszattva azt mondta: “Nem, nem tudlak. Nem vagy vegán, nem mehetsz be.” Erre ő: “Vegán? Nem vagyok vegán. Nagyon nehéz vegánnak lenni.” Egy másik személy mellette azt mondta: “Könnyű vegánnak lenni. Nem nehéz. Menj. Nagyon könnyű vegánnak lenni.”
Később mondta nekem, hogy aki azt mondta, hogy “Könnyű vegánnak lenni”, az is Te voltál, Mester. A 80 éves gyakorló azt is mondta, hogy aki azt mondta, hogy keressen valakit, akinek Wan a vezetékneve, az Te voltál, Mester. Ezt mondtad neki odafenn.
Mester: Oké. (A Te transzcendentális testjeid voltak.) Oké. Most már tudjátok, miért vagyok olyan elfoglalt. Nem csak itt foglalatoskodom.. Mindenütt van dolgom. Olyan fárasztó. Oké. Nagyon jó.
Vegán, mert a Mennyet akarjuk.
A Mester minden tanítványának hasonló, eltérő, vagy több belső spirituális élménye és/vagy külső világi áldása van; ezek csak néhány példa. Ezeket általában megtartjuk magunknak, a Mester tanácsa alapján.
További beszámolókért és letöltésért kérjük látogass el ide: SupremeMasterTV.com/to-heaven