“[…] Ha bízol Istenben, bízol Isten Fiában és bízol a Szentekben és Bölcsekben, akkor megmenekülsz, és a létezésed örökké folytatódni fog. Még akkor is, ha elkövetsz néhány hibát és megbánod, megbocsátást kaphatsz. És ha találkoztál Isten Fiával vagy néhány szent Bölccsel és Szenttel, akkor megmenekülsz, ha követed Őket, és ha betartod Isten parancsolatait, amíg ebben a fizikai világban vagy."
Sziasztok. Üdvözlet mindannyiótoknak, Isten gyermekei, a Mennyek szerettei. Gondoltam, hogy aggódtok, ezért mondok néhány szót, talán többet is, mint néhányat. Nos, tudjátok, hogy még itt vagyok, mert hallotok engem. De még kezelnem kell ezt a helyzetet a boszorkánysággal, amit azért küldtek, hogy ártson nekem. Bár a győztes oldalon állok, de a hatás még ott van. És nemrég a boszorkányság még fel lett állítva az ajtóm előtt, még azután is, hogy átmentem egy másik szobába. De mindig vannak bizonyos időszakok, amikor gyorsan ki tudtam osonni, és néha pár órával többet is, mint csak egy kiosonás. Ne aggódjatok miattam, kemény lány vagyok. Kemény vagyok. Igen, újra túl fogom élni. És ha nem, nos, egyszer mindannyiunknak el kell mennünk. Ha meghalok, meghalok. Rendben.
De persze mindent megteszek, hogy túléljem, a ti érdeketekben. Örülök, hogy nem gyakoroltok semmilyen mágikus boszorkányságot - különösen a fekete mágiát -, mert az nagyon rossz nektek, nagyon nehéz karma. Még az is, amit a buzgó démonok világából tanulsz, a karma-rés között, az is büntető hatású, mert előbb-utóbb elkapnak.
És megkérdeztem a boszorkányt: "Miért? Miért követed a démonokat? És ő azt mondta: "Mert nagyon erősek, és ennek érezhető hatása van." Azt mondtam: "Nem, nem. Ez csak ebben a fizikai tartományban, a világ múlandó természetében van, amiben élünk. Ezenkívűl, kivéve, ha emberekből vannak, és démonizálódtak, a démonok eredetileg, tényleg, majdnem olyan, mint ami a levegőből jött létre, mondhatni. Mert az emberek rossz cselekedeteinek energiája hozza létre őket, így amint ez az energia eloszlik, ők egyszerűen elpárolognak, nem fognak többé létezni, nem számít, milyen erősek. De ha bízol Istenben, bízol Isten Fiában és bízol a Szentekben és a Bölcsekben, akkor megmenekülsz, és a létezésed örökké folytatódni fog. Még akkor is, ha elkövetsz néhány hibát és megbánod, talán megbocsátanak. És ha találkoztál Isten Fiával vagy néhány Bölccsel és Szenttel, akkor megmenekülsz, ha követed Őket, és ha betartod Isten parancsolatait, amíg ebben a fizikai világban vagy."
A Mennyben nincsenek parancsolataink, mert mindenki jó. Tiszta szívűek, és csak Istent imádják. Így nincsenek problémáik, és nincs rossz energiájuk, egyáltalán nincsenek rossz szavak a "szótárukban". Még beszélniük sem kell, telepatikus képességgel kommunikálnak egymásnak. Csak ebben a fizikai világban kell sok nyelvet használnunk. És még akkor sem nagyon értjük meg egymást. Ezért sok helytelen dolgot teszünk, és harcolunk is, sőt néha megöljük egymást, és megölünk más lényeket, akiket alacsonyabb rendűnek és kevésbé szerencsésnek tartunk, és persze értéktelennek - mint az állat-személyeket vagy a fák birodalmának népét.
Csak kövessétek Istent. Csak imádjátok Istent. Ha egyáltalán van olyan Mesteretek, akinek a szintje igen magas és megvilágosodott, akkor a szerencsétek, hűha! Hálásnak kellene lennetek, mert gazdagabbak vagytok, mint bármelyik trilliomos ezen a bolygón. A multitrilliárdosok, multizilliárdosok nem hasonlíthatók hozzátok értékben. Az egész Univerzumban ti vagytok a legjobbak, kivéve persze a Mestereket, a Szenteket és Bölcseket, Isten Fiát és a Magasságos Istent.
Persze azt kérdezitek, hogy miért kell még mindig a boszorkánysággal foglalkoznom. Mert a mérgező koszorú lebontása után, amit az ajtóm elé tettek, mielőtt átköltöztem egy másik szobába, utána egy másfajta rendszert állítottak fel. Egy másik rendszert, olyan rendszert, ami felborítja az emésztőrendszeremet és az ízlelőbimbóimat, hogy ne érezzek semmi ízt, ne legyen étvágyam, és problémáim legyenek a gyomor szabályozásával. És miután ez lebontásra került, egy másik rendszert állítottak fel. Van egy összekötő pont a lakóhelyemen; ezért tudják használni azt a pontot arra, hogy felállítsanak dolgokat a házamban. Különben senki sem mehet be; senki sem tehet semmit az elvonulásom alatt. Csak mivel még a Supreme Master Television-nek kell dolgoznom, ez mindenféle karmát hoz be az interneten keresztül, a munkámon keresztül. Mert a Supreme Master Television a világgal és a világ embereiért dolgozik. Ezt nem tudom elkülöníteni. De nem számít.
Aztán mindenféle undorító dolgokat állítanak fel, például egy patkánykaki gyűrűrendszert, amit még az én ürülékem köré is elhelyeznek, mert néha ki kell mennem a mosdóba, és ez zavarja és megzavarja az emésztőrendszeremet. Miután ez megtörtént és lebontódott, felállítottak egy másik rendszert, hogy ha véletlenül átmegyek az ajtón, akkor kívül és belül is nagyon mérges leszek. Ez a probléma. És vannak más rendszerek is, amiket előtte állítottak fel, még a mérgező koszorú előtt. Nem vettem észre, mert más dolgokkal vagyok elfoglalva, és a lelkem, az elmém, a gondolkodásom magasabb szinten van, mint a fizikai rendszer, ezért nem vettem észre. És szerencsére már mindez a múlté, de ez az egész lényemet - nem csak a fizikai, hanem az érzelmi, pszichológiai, mentális, valamint az anyagi jólétemet is rettenetesen felzaklatta.
Mindenesetre elvesztettünk némi (pénzt), de ezek csak anyagi és fizikai dolgok, és nem annyira aggasztóak. Amíg még van elég spirituális erőm - miután sokat odaadtam -, ha van elég, akkor még életben maradhatok ebben a világban, és folytathatom a munkámat és a meditációmat. És emellett mindig meg kell néznem ezeket a spirituális csatornákat, amelyek magasabb spirituális erőt tartalmaznak, hogy folytatni tudjam a munkát, még akkor is, ha néha kevés a spirituális meditációs időm. Próbálkozom, de néha a túl sok karma, csak valahogy legyűri a testemet, és az én helyzetemben néha nem könnyű meditálni. Mindent megteszek, ami tőlem telik.
Szerencsére vannak spirituális csatornák. Ahogyan be tudsz csatlakozni és fel tudsz töltődni, még ha folyamatosan veszítesz, veszítesz, veszítesz, de mindig fel tudsz töltődni. De ezekben a feltöltő csatlakozókban nem maradhatsz ott egész nap. Csak néhány másodpercre jössz be, és ennyi, mert a tested ennél többet nem bír elviselni. És néhány nap múlva – néha öt nap, néha hat nap, néha egy hét múlva – ez a csatorna bezárul. Már nem elérhető többé. Tehát folytatnom kell máshol a keresést, a tudásomon belül, és aztán bevonni oda, ahol tartózkodom, ha lehetséges. Akkor fel tudtam töltődni.
Sok olyan hely van, ahol nagyon magas a spirituális csatorna ereje, de én nem tudok hozzáférni. Nos, mit tegyek? Az van, amim van. És néhány ilyen hely nagyon nagy értéket képvisel a társadalomban. Csak néhány különleges ember mehet oda, élhet ott, vagy dolgozhat ott a munkája miatt, vagy csak örökölték a korábbi dinasztiáktól, vagy szent emberektől, akik ott voltak. Ennek ellenére semmit sem tudnak róluk, és nem tudják hasznosítani őket. Még ha tudják is, nem tudják felhasználni, ezért felesleges, hogy egyáltalán elmondjam bárkinek.
És most csak úgy beszélek hozzátok, mindenféle írás vagy súgógép nélkül. Tehát bármi eszembe jut, azt elmondom nektek, nem mindig gördülékenyen, nem olyan folyékonyan, simán, vagy egy téma szerint, vagy egy tárgy szerint. Nem számít, mindent meg fogtok érteni. Ha pedig nem értitek, akkor nem. Sokan nem értik.
Egyébként valószínű megkérdeznéd, hogy miért nem használom bármilyen erőmet arra, hogy egyszerűen kiiktassam azt a boszorkányt. Sajnálom. Nem tehetem meg. Mert ha használom az erőmet ennek a kezelésére, akkor ő azonnal meghal. Az én álláspontom az, hogy nem ölök meg senkit. A helyzetem, a szándékom, a szívem, a küldetésem az, hogy megmentsem. Tehát csak el kell viselnem, bármennyire is nehéz és fájdalmas bármilyen rám kiosztott vagy kiszabott helyzet. Nem azért vagyunk itt, hogy pusztítsunk vagy öljünk. Azért vagyunk itt, hogy segítsünk az embereknek, amilyen gyengéden csak lehet, amennyit csak el tudnak viselni, amennyit csak meg tudnak érteni, hogy az ő saját spirituális erejükbe, megértő erejükbe hozzuk őket, hogy ők maguk felébredhessenek, és el tudják fogadni. És akkor elkezdik keresni a magasabb tudást, a nagyobb bölcsességet. Nem pusztítani vagyunk itt, vagy megölni bárkit. A gyilkolás sose segít senkinek. Én csak sok szeretetet küldök. Gyógyítani vagyunk itt, nem ölni. Minden nap hálát adok Istennek az Ő védelméért az évek során.
A Mennyei bíróságon voltam, hogy megvédjem ezt a nőt, aki próbált megölni engem. Azt mondtam Istennek: "Kérlek, Uram, Te vagy a Mindenható, kérlek, bocsáss meg. Én megbocsátok neki. Még mindig megbocsátok neki. Mert ő csak félreérti az élet koncepcióját. És ebben a világban mindennek olyan csábító ereje van, hogy az embereket bukásra készteti. Bárki eleshet, bárki elbukhat, ezen a fizikai síkon. Kérlek, ezért csak bocsáss meg." Mert Ők ebbe a végtelen, kínzó pokolba akarták őt vinni. Már mondtam nektek, ahol senki sem tudhatja, hogy hol van, hogy megmentse, és örökké és szakadatlanul - egész nap, egész éjjel.
Mert sok pokol nem ilyen. Nem olyan, mint ez az úgynevezett szakadatlan pokol. A többi pokolnak ennek megfelelően van büntetésük - mindenféle szörnyű, fájdalmas és leírhatatlan, kegyetlen, kegyetlen büntetésekkel. De a legtöbbjüknek van egy kis szünetük, hogy pihenhetnek, aztán visszajönnek, és újra büntetve lesznek; ez attól függ, hogy milyen súlyos volt a bűn. De a szakadatlan pokol nem ilyen. Örökké büntet. És örökké rettenetes fájdalmat érzel, szörnyű, rettenetes... Nem tudom, hogyan mondjam... bánatot, fájdalmat, bármit, de ez soha, soha nem ér véget. Még akkor is, ha a Buddha odamegy, és megetet téged, az ételed égő tűzzé válik a szádban, és végigmegy a testedben. Sose kaphatsz semmi olyat, ami akár a legrosszabb ételhez hasonlít, amit az itteni emberek kapnak. Nem akarom, hogy bárki valaha ilyen pokolba zuhanjon. Ezért próbáltam olyan keményen segíteni ennek a nőnek, remélve, hogy ő is megérti a helyzetét, és megérti a jót és a helytelent, és megváltozik.
Azt mondtam: "Bárki elbukhat, bárki elbukhat ezen a bolygón, mert az itteni rendszer úgy van kialakítva, hogy csapdába ejtsen". És végül, annyi küzdelemmel, annyi beszélgetéssel, annyi tárgyalással és némi költséggel a részemről, sikerült megértetni vele, és aztán megbánta, és sírva fakadt, amikor ő maga meglátta a poklot. És annyira megrémült, hogy valóban megbánta, és megígérte, hogy nem tesz többé semmit, és csak bocsássak meg neki, és akkor soha többé nem fog ártani. Soha többé nem használ mágiát. Rendben, jó. Annyira megkönnyebbültem.
Eredetileg csak annyit kértem: "Rendben, drága Istenem, kedves minden Mennyek ítélőszéke, kérlek, ha nem kérhetek túl sokat a számára, akkor kérlek, csak tedd őt a démonok világába, ahol úgyis velük dolgozott, és valószínű továbbra is csak egy emberi démon maradna. Azt hittem, ez minden, amit kérhetek. De aztán később, egyre több idővel, egyre több erőfeszítéssel és egyre nagyobb árat fizetve, ő megszabadulhatott, mert őszintén megbánta. De azután egy ideig még történtek hírek, és ő azt hitte, hogy az ő országában maradok. Ez nem tetszett neki. És a démon azt mondta neki, hogy csinálja újra velem ezt és azt. De én még itt vagyok. Ne aggódjatok. Csak egy kis fájdalom, egy kis gond, amin át kellett mennem. De az ár, bármilyen árat megér. Ne aggódjatok. Egyáltalán ne aggódjatok. Túl fogom élni.