Keresés
Magyar
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
  • English
  • 正體中文
  • 简体中文
  • Deutsch
  • Español
  • Français
  • Magyar
  • 日本語
  • 한국어
  • Монгол хэл
  • Âu Lạc
  • български
  • Bahasa Melayu
  • فارسی
  • Português
  • Română
  • Bahasa Indonesia
  • ไทย
  • العربية
  • Čeština
  • ਪੰਜਾਬੀ
  • Русский
  • తెలుగు లిపి
  • हिन्दी
  • Polski
  • Italiano
  • Wikang Tagalog
  • Українська Мова
  • Mások
Cím
Átirat
Ezután következik
 

Mahākāśyapa (vegán) története, 2/10 rész

Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ha egy szerzetes szerzetesi köntöst visel - ami nagyon méltóságteljes és a megszabadulást, a könyörületet jelképezi - és csak ül ott, csámcsog, harapdálja, csócsálja, rágja, vagy rágcsálja egy csirke-személy lábát, akkor attól nagyon undorodnék. Láttam ezt korábban egy hinajana buddhista országban, és az valóban olyan látvány volt, amit nem szeretnék újra látni. Abban az időben még házas voltam, háztartásbeli. És akkor a férjemmel sok ázsiai buddhista országban jártunk. Azért vitt el ezekbe az országokba nyaralni, mert tudta, hogy hívő buddhista vagyok; a házamban volt egy oltárunk, virágokkal és gyümölccsel a Buddháknak. És még virágot is ültetett, és vágott nekem, hogy az oltárra tegyem a Buddhának. Amikor látta, hogy néhány virág elhervadt, kicserélte, és ültetett virágokat a kinti kertben, erre a célra.

És most egyesek azt bizonygatják, hogy Buddha tanácsolta, hogy a buddhista követők háromféle állat-személy húst ehetnek, amit fentebb említettem. Később azonban Buddha ezt már nem engedélyezte, mert a tanítványok felnőttek. Meg kellett szokniuk a vegán étrendet, ami jobb, könyörületes, és illik egy olyan jóindulatú emberhez, mint egy szerzetes. Tehát, még egy másik szútrában is, vagy talán ugyanabban a szútrában, egy szerzetes megkérdezte Tőle, hogy mit tegyen, amikor elmegy alamizsnáért, és néhány követője állat-személy húst ad nekik a rizs vagy más zöldség mellé. Mit tegyen? A Buddha azt mondta: „Tedd félre azt a húsos részt, a többit pedig edd meg”.

Összességében tehát a Buddha szinte mindenhol azt a könyörületes étrendet támogatta, amely a vegán étrend. Nos, még ha a Buddha nem is kényszerített a vegán étkezésre, vagy megengedte, hogy háromféle állat-személy húst egyetek, én nem akarnám. Miért tennénk ilyet, amikor bőségesen van ételünk? Még manapság se, ó Istenem, soha nem tudnánk megenni az összes megtermelt élelmiszert. Nem is beszélve a fájdalommentes ételekről, amik mellett kitartok, de még azt se gyakran. Ha csak barna rizzsel és szezámmal tudsz élni, az is rendben lenne.

De nagyon jól meg kell rágni a barna rizst és a szezámport, miközben a szádban van, amíg szinte folyékony lesz, hogy csak úgy természetes módon felszívódjon. Mert ez a legjobb módja a barna rizs és a szezám fogyasztásának. A rizst pedig nem szabad tűzforrón enni, mert jobb neked, ha hidegen fogyasztod. Ha 4 és 34 Celsius fok között eszed, akkor megvan az esélye, hogy valamilyen baktérium elszaporodik rajta, és akkor elronthatja a gyomrodat. Tehát ha ilyen típusú ételt vagy bármilyen ételt rizzsel, tésztával szeretnél enni, akkor nagyon frissen kell enni, vagy meg kell várni, amíg hideg a hűtőből. A rizst és a tésztát különösen. A biztonság kedvéért.

Tehát nem hiszem, hogy vitatkoznunk kellene arról, hogy együnk állat-személy húst vagy ne együnk állat-személy húst, vagy a háromféle „tiszta húst“, vagy nem. Nem kellene, mert szerzetesnek lenni számomra valóban nemes helyzetet jelent. És az a példa, amit az életmódoddal mutatsz, óriási jelentőségű a hívők számára. Másolnak téged, tanulnak tőled, mert tisztelnek téged. Ezért szeretnénk nagyon-nagyon nemes példát mutatni; méltóságteljes példát, amely a Buddhák képviselőihez, vagy/és a Mindenható Isten földi képviselőihez illik.

Képzeljétek el, hogyan hangzik számotokra, ha Isten gyermekei vagytok - ha Istent képviselitek, ha Buddhát képviselitek – és mégis, ott ültök, azt mutatván, hogy egyáltalán nem törődtök egy másik lény szenvedésével, aki tegnap, vagy néhány órával azelőtt még mozgott, hápogott vagy bőgött, mielőtt befaltátok. Ez csak a normális józan ész. Számomra. Számotokra persze, gondolom, ugyanaz lehet; a legtöbben ugyanilyenek vagytok, kivéve néhány újat vagy egy kicsit alacsonyabb szinten lévő kevésbé érzékeny embert.

De ami engem illet, habár van fájdalommentes étel, én magam nem is tudom személyesen leszedni őket, hogy behozzam és megegyem, amikor még élnek - például a kertben. Ha már a piacon árulják, akkor tudnám, talán. De még akkor sem érzem magam túl jól. Inkább nem eszem meg őket. Inkább csak a barna rizst és a szezámot választom; elég tápanyag nekem, hogy elvégezzem az összes nehéz munkámat - mentálisan, intellektuálisan és mindenféle más szempontból is. De mégis, ha meg tudok élni nagyon egyszerű ételeken, akkor nagyon boldog lennék.

Amikor a szezámmagok megérnek, a növények már elhervadtak, hasonlóan a földimogyoróhoz. Amikor a mogyoró megérik/kész, akkor a növények elszáradnak, és már sárgák vagy barnák, vagy szinte már nincsenek levelek, nincs már élet, amikor az emberek kiszedik a földimogyorót - ezt láttam, amikor vidéken voltam; a házam vidéken volt, így sok ilyesmit láttam. Többnyire így van. Ugyanez a helyzet a rizzsel - az összes levél elsárgul; a legtöbb levél már haldoklik. Miután a rizs növény megszüli a rizst, akkor a növények úgy tűnik, elszáradnak és elpusztulnak. Szóval nekem jónak tűnik, hogy megegyem – csak példának. Azelőtt persze, kimentem, és virágokat szedtem, és betakarítottam a zöldségeket és mindenféle ilyesmi, és úgy érzem, hogy jó vagyok, hogy nem eszem állat-személy húst, nem eszem tojást, például. De manapság ezt se tudom megtenni.

Amikor a kertben sétálok, óvatosan megyek, nem akarok a fűre lépni. Úgy érzem, olyan érzéketlen dolog olyasmin járni, ami még él. És mindig bocsánatot kérek a füvektől, ha véletlenül, elkerülhetetlenül rájuk lépek. Bocsánatot kérek minden lénytől, ha a közelükbe kell mennem, vagy ha esetleg félelmet vagy fájdalmat vagy valamit okozok nekik. Szóval, semmit se tudok letépni. Még egy virágot se tudok leszedni, egy gyümölcsöt se - semmit már. És ez csak úgy magától jött. Ahogy vegánná válsz, egy idő után egyszerűen nem akarsz bántani semmit, még a füvet se a kertedben vagy az utcán. Egyszerűen nem érzed helyesnek. Olyan tisztelettudónak érzed magad és annyira törődsz az érzéseikkel. Nagyon érzékeny vagy mindenre, ami körülötted van. Tisztelettel és óvatosan jársz, nehogy megsérüljön valami, még a fű is az utcán.

Már nem nézek ki szerzetesnek, bár néhány buddhista szerzetes mindig szemrehányást tesz nekem, amiért nem viselek szerzetesi köpenyt, vagy mert vállalkozást vezetek, meg minden ilyesmi. Kiléptem a családi életemből, hogy felajánljam magam Buddhának, Istennek – hogy megtanuljam, hogyan lehetek jobb ember. És azért léptem ki a szerzetességből, hogy felajánljam magam az összes szenvedő lénynek. Ezért nem érzem úgy, hogy bármit bántani tudnék. Nem mintha bárki figyelt volna, vagy bármilyen fogadalmat tettem volna, vagy hasonló. Ez csak automatikus. Éppen úgy, ahogyan nem akarsz semmilyen zavart, semmilyen zűrzavart okozni az életükben. Szinte érezheted, ahogy mind lélegeznek, éreznek és beszélnek hozzád; néha ezt teszik, néha pedig mutatják, beszéd nélkül.

Egyszer bementem egy kertbe, mert be akartam menni a fészerbe. Elrendeztem, kitakarítottam a fészert, hogy éjszaka bemenjek meditálni. Gondoltam, közelebb van a termé- szethez, mint a betonozott szoba. És csak naplemente előtt kimentem és lefényképeztem néhány vadvirágot a kert sarkában. És amikor a fénykép előhívódott, gyönyörű rózsaszínes-lilás színt láttam, amit abban a sarokban semmi sem okozhatott; és ez volt az első alkalom. Aztán megkérdeztem, és a tündérek azt mondták, ki akarták mutatni a szeretetüket és tiszteletüket. Ó, annyira meghatódtam. Még mindig megvan az a fénykép. Talán egyszer majd látjátok a Mester és tanítványok közt műsor bevezetőjében. Ha meglátom, feljegyzem nektek, hogy figyeljetek oda, hogy tudjátok, miről beszélek. Talán megkérhetem őket, hogy küldjék el, és akkor ide be tudjuk tenni, hogy megnézhessétek.

A növények tündérei többnyire a sarokba bújnak, mert félnek az emberektől. Néha én is, mert volt néhány nem túl kellemes tapasztalatom. Közszereplőként mindig találkozol valamivel. Ez nem azt jelenti, hogy hibáztatom az embereket vagy bármi. Egyszerűen csak megtörténik, mert az emberek néha nem látnak át rajtad. Csak a külső megjelenés alapján ítélnek meg téged. Talán ha nem vagy a népükből való, nem ugyanolyan a bőröd, nem viselsz túl elegáns és drága ruhákat, vagy híres vagy, az emberek szeretnek téged, stb. Jól van az. Gondolom, az csak egy kis szám. Remélem, hogy az egy kis szám. Nem magyek ki olyan gyakran, sehova, még az elvonulás előtt se. Csak mentem dolgozni, és aztán visszamentem a barlangomba, vagy bármilyen szobába, amim akkor volt.

Photo Caption: Gyönyörű 3 tündér, Gyönyörű 1 egyesült üdvözlés.

Kép letöltése   

Továbbiak megtekintése
Minden rész  (2/10)
1
2024-07-23
6174 megtekintés
2
2024-07-24
4674 megtekintés
3
2024-07-25
4571 megtekintés
4
2024-07-26
3935 megtekintés
5
2024-07-27
3846 megtekintés
6
2024-07-28
3507 megtekintés
7
2024-07-29
3465 megtekintés
8
2024-07-30
3418 megtekintés
9
2024-07-31
3538 megtekintés
10
2024-08-01
3503 megtekintés
Megosztás
Megosztás
Beágyazás
Kezdés
Letöltés
Mobil
Mobil
iPhone
Android
Megtekintés mobil böngészővel
GO
GO
Prompt
OK
App
Szkenneld be a QR kódot, vagy a letöltéshez válaszd ki a megfelelő operációs rendszert
iPhone
Android